Társadalmi nyomás az óvodában

Érdekes látni, hogy miként érvényesül már az óvodában a társadalmi nyomás a nemi identitást érintő, számomra igencsak hangszálfeszegető hatása. Öltözködés, hajviselet és úgy általában minden tekintetben. Kezdjük is az elején.

Szoknya vagy nadrág régen

A lányom kiskorában szerette a szoknyákat, mert szabadabban mozgott bennük. Varrtam is neki egyet, amit nagyon szeretett és mindig büszkén mondta, hogy “Apa varta”. Kis idővel később, amikor már sokat mászott és ugrált, akkor rájött, hogy a nadrág menő és jó dolog. Akkor minden szoknya helyett nadrágot akart hordani. Tök jó. Úgy öltözött ahogyan szeretett volna és ez aszerint változott, hogy mi a jó neki, mi a kényelmes.

Hajcsatot, hajgumit!

Bekerült állami óvodába, ahol persze van fiú és lány társa is. Sok probléma volt, de még több van, amit még meg is kell valahogy oldani. Ami most ide kapcsolódik, az nem más, mint az öltözködés. Először elkezdte csatozni a haját, amit korábban nem szeretett. Örültem neki, mert gondoltam valami új sosem árt. No meg hát én is rendszeresen összekötöm a hajam (nagyjából mindig). Egyik reggel nem volt a fejében hajcsat és amúgy is késésben voltunk, így mondtam neki, hogy nem megyünk vissza érte. Ekkor jött a meglepő válasz tőle, hogy akkor ő nem lesz csajos ma. Kérdeztem, hogy ezt hogy érti, amire ő azt mondta, hogy a többiek azt mondták, hogy nem vagyok elég lányos és hordjak hajgumit meg csatokat. Kiakadtam és sikerült úgy ahogy megértetnem vele, hogy nem ettől lesz lányos. A mérvadó beszélgetéshalmaz az volt, amikor felhoztam, hogy ha copfot hord valaki akkor az vajon lány-e vagy az lányos-e. Na itt megtorpant a “De…De…” mondathalmazában. Megkérdeztem, hogy apának össze van kötve a haja? Apa lány? Erre már csak annyit tudott mondani, hogy nem. Megkérdeztem, hogy jobban érezné-e magát, ha én is kikötném és úgy mennék be, amire azt mondta, hogy igen. Kikötöttem és úgy mentem.

Szoknya vagy nadrág most

Jó hát ez a csat. Eléggé dühítő, de nem erről akartam írni, hanem sokkal inkább arról, ami pár héttel később kezdődött. Tél van (vagyis hát már nem annyira, de akkor még az volt). Reggel vesszük fel a nadrágot a harisnyára, mert hideg van kint. Morcosan megjegyzi, hogy ő ezt nem akarja felvenni. Elővettem egy másik nadrágot. Azt sem. Elővettem az összeset és egyiket sem. Egészen idáig minden rendben volt a nadrágokkal, egészen idáig a szoknya nem volt jó, mert nem olyan jó benne játszani. Kérdezem, hogy akkor mit szeretne felvenni. Szoknyát, mert a nadrág nem lányos és csúnya lesz tőle. Magamban gyorsan lerendeztem a dührohamot. Elővettem egy szoknyát, majd felvette és vidáman elindultunk. Nem tudtam sehogyan sem megértetni vele, hogy a nadrág is ugyan olyan jó és nem attól lesz szép vagy csúnya, hogy nadrágot vagy szoknyát hord. Mondtam neki, hogy felőlem azt hord, amit akar, de azt ne azért hordja, mert mások azt mondják. Próbáltam mondani neki azt, hogy például apa is hordana szoknyát is, ha szeretné őket, de neki azok kényelmetlenek, de nem azért nem hordom mert az nem fiús. Nem igazán hatotta meg, mert hát nem hordok és ez a lényeg.

ẈTF érzés az óvodában

Ezek után jött a hatalmas sokkhatás. Eddig is dühítő volt, legfőképpen a többi gyerekkel szembeni tehetetlenségem. Gyerek elmondta, hogy az egyik óvó néni megdicsérte, hogy milyen csinosan öltözött fel és hogy ez más milyen szép lányos. Szerencsére otthon voltunk, amikor ezt mesélte, mert lehet sitten ülnék, amiért véletlenül segítettem volna neki lefejelni párszor a falat. Persze nem vagyok ám agresszív fajta, meg valószínűleg nem tettem volna meg, de feltehetően jól összevesztem volna vele, ami később meg tudom jól, hogy megint csak nekünk (legfőképpen a gyereknek) lenne hátrányos dolog.

Nekem arra nincs erőm a napi dolgok mellett, hogy még az óvodai pedagógusoknak is megtanítsam, hogy mit szabad és mit nem. Ezt tudniuk kellene.

Hatások?

Rémisztő hatásai vannak. Sok mindenben elbizonytalanodott. Sok minden van, amit most azért szeret, mert a többiek szeretik. Ha kijön a konyhába, akkor magától is nadrágot húz, mert hüvös van ott. Nem szokott csak ezért szoknyát húzni. Ha eső van szereti az esernyőjét, de ha óvodába megyünk, akkor az nem jó esernyő. Ha baráthoz megyünk, akkor a nagy bundás (mellesleg nagyon szép és nagyon csinos és még úgymond lányos is) farmerkabátot szereti, de ha a hétköznapi barbárok közé megy, akkor nem jó neki az a kabát, akkor mást akar hordani. Ez számomra nagyon rémisztő, mert jól mutatja, hogy ez nem az amit ő éppen személyesen szeretne, magától, hanem azért “szereti” vagy épp “nem szereti” a dolgokat, mert a többiek azt mondták.